Ünnepi desszert: mézeskalács (Recept)

Akárcsak a karácsonyfa, az otthon elkészített fahéjas és szegfűszeges illatú mézeskalács is a szent ünnep egyik elmaradhatatlan, nélkülözhetetlen kelléke. 

2010-ről nincsenek "ésszel fogható" emlékeim, azt viszont biztosra állíthatom, hogy családunkban immár harmadik éve a karácsonyi készülődés, az ünnepre való ráhangolódás egyik legjelentősebb mozzanata a meghitt zenei aláfestés melletti mézeskalácssütés.  

Hóembernek se füle, se farka

Józan ésszel fel nem fogható és a ráció semmiféle eszközével meg nem magyarázható a minden-reggeli óvodai prünnyögésem. A "Mindenütt jó, de legjobb otthon" közhely nem fedi teljesen kavargó keserédes érzelmeim igazságát. És az sem, hogy nem szeretem. Mindenki ezerrel dolgozik azon, hogy zökkenőmentesek legyenek az ott töltött óráim. A Viki-puszi, az anyaintegetés, az Iduka nénizés, a menüolvasás, az ovi-vécézés, és végül a könnyáztatta apaintegetés észrevétlenül a hétköznapok reggeleinek rituáléjává vált.

V1któria

2012. november 27-én teljesedett ki a Szüleim által megálmodott családlétszám. Fogalmam sincs, hogy a családpszichológusok mit tartanak ideálisnak, optimálisnak vagy tökéletesnek ezen a téren, egy dolgot viszont tudok, és azt jól: az amúgy is magas alapjárati fordulatszámon pörgő életemet tündéri kezecskék kapcsolták sok-sok fokozattal feljebb. 

Való igaz, kezdetben nem igazán tudtam hová tenni a csukott szemű, olykor csendes, máskor fennhangon sipítozó, oly törékenynek látszó angyali lényt.

A másodikkal sokkal könnyebb

Ha napokra konvertálhatnám Anya Vikikével való várandósága alatt hallott "Majd meglátjátok, a másodikkal sokkal könnyebb lesz!" közhellyé degradált életigazság számát, az óvodai évekről már rég múltidőben beszélnék... 

A vaskos tapasztalatból eredő, megnyugtató szándékú állítást a már két- vagy többgyermekes anyukák, és főleg az apukák, mert ugye ők mindent jobban tudnak?, érvrengeteggel támasztották alá, viszont szinte mindegyikük mellőzte az első gyermek kulcsfontosságú és nélkülözhetetlen szerepét. 

Mi ez a nagy csend?

Érdekes grafikát találtunk a Facebook-on - hol máshol? -, ami útmutatóul szolgálhat a még tapasztalatlan, folyton válaszokat és megoldásokat kereső, első gyermekes szülőknek. 

Az ábra frappáns magyarázatokkal szolgál azokra az egyáltalán nem mindennapi, de oly áhított szituációkra, amikor síri csend honol a lakásban. Igen ám, de ilyenkor az egészséges kíváncsiság vezérelte, rendkívül leleményes totyogók holtbiztos, hogy nyakig benne vannak valami csínytevésben: falat firkálnak, csokit majszolnak, alszanak - naná!-, megtalálták az anyuka mobilját, a bútorzaton császkálnak-mászkálnak, vagy épp kukáznak. 

Szülinapi bokréta

Ma boldogan ébredtem. A maga 5:15 percével fiatal volt az még idő, ám nekem már nem volt kedvem tovább aludni, így arra kértem a fateromat, hogy lustizzunk egy kicsit. 

Visszabújtam hát az ágyba, magammal rántottam a félálomban bóbiskoló Apát is, és amíg Ő szabad akaratából (értsd expressz kérésemre) a hátamat súrolta, addig én tudattam vele, hogy ma ajándékot kap, mert szülinapja van.

A kecske is megmarad, a káposzta is jóllakik

Helyszíni tudósítás a Gulliver óvodából: ebédidő van, a dadusnéni már kihozta a levest. Remélem, a második köszönőviszonyban sincs a káposztával... Most nem könnyezek, elég sós a lucskos. Igazából csak reggel sírok, otthon és a óvodában. Egyszerűen nem akarok oviba menni! Semmi bajom az ovistársakkal, szeretem az óvónéniket is, de jobban szeretem a Szüleimet és az otthonomat. Az dobja el az első követ, aki... Ebéd közben lassan elvonulnak a viharfelhők, csitulnak a hullámok is, kellemesebb vizekre evezünk, sőt mi több, látni már a szárazföldet.

Három

Csak 10 hónapja ismerem, azóta, hogy nőiesen ugyan, de ajtóstul berontottam élete kapuján és fenekestül felforgattam azt, amit elől-hátul találtam. Türelmesen fogadott, mosolyogva, kedvesen, mint egy igazi úriember(ke).

Kis világa azóta sem olyan, mint amilyennek megismerte, sokkal-sokkal derűsebb, mókásabb, vidámabb, színesebb és szebb, no persze hangosabb is.

Szerkesztőségi huzavona

Hogy is hívják hivatalosan a jogászok? Kibékíthetetlen ellentétek. No, azért nem olyan reménytelen és kilátástalan a helyzet. Az van, hogy képtelenek vagyunk zöld ágra vergődni valamiben. És sietnünk kell ám, mert nyakunkon a rozsdasárga s rézvörös ősz,  s aztán lőttek a zöldnek s a kiegyezésnek.

Arról van szó, hogy én szeretnék riportot a nagy nyári utazásunkról - nekem ez volt az első - Hunika meg azt tartja hajthatatlanul, hogy az a hajó már elment. El-e? Egy fenét! Majd amikor Ő ovis karrierjének építgetésével lesz elfoglalva, és én leszek a naplószolgálatos, közzéteszem az anyagot.

De édeske!

Minden héten egy-két nap Nagyéknál vakációzok, hogy ezzel is tehermentesítsem Anyát a délelőtti órákban, amikor Apa munkában van. Igen ám, de a kis hercegnőnket épp az én hiányom zavarja meg annyira, hogy aztán se séta, se evés, se alvás, ergo Anya tehermentesítése sem sikerül úgy, ahogy az tervbe lett véve. Vikike a séta alatt folyton utánam forgatja kicsi fejét, evés közben szintén, keresi a tekintetemet, kutatja a mosolyomat, az elalvás meg azért megy döcögősen, mert ilyenkor zavaró csend honol a lakásban. Mit tesz ilyenkor a porul járt anyuka? Játszani kezd a fényképezőgéppel és készít egy "De édeske!" fotósorozatot a(z egyik) büszkeségéről.

Ahány fotó annyiszor hangzott el a de édeske felkiáltás a számból, még úgy is, hogy Anya a sorozat második felében egy fura effekttel sárgarépaszínűre "festette" a húgomat.

Kisszerkesztőségi nagygyűlés

Nemrég - egy kisebb szünet után - újra találkoztunk Annával, naplónk egyik leghűségesebb olvasójával, aki majd mindennap ellátogat virtuális otthonunkba. A szokásos dicséretek mellett, egy kis kritika is érte a ház elejét, amiért mostanság igencsak kevés bejegyzés lát napvilágot. A mai helyzetállapottal mi sem vagyunk maradéktalanul elégedettek, hisz míg korábban egyedül is produktív tudtam lenni, most ketten vagyunk, és mint ilyen, történetekből és képekből dupla az anyagadag. Talán épp ebben rejlik a gubanc is: a bőség zavara, a zavar bősége...

Megmutatjuk, a reggeli agypezsdítő kakaó és anyatej után, hogyan zajlik a szerkesztőségi munkaegyeztetés. Ha valaki felfedezi a képeken a munkát, szóljon!  

Üdvözlet Mosolyországból

Remélem ezek a fotók remekül érzékeltetik a bátyámmal való felhőtlen viszonyomat; lehetnének akár a testvéri szeretet definíciói is, egyenként. Részemről gügyögéssel, Hunika részéről pedig ok-okozati összefüggések végtelen labirintusába "kergetett", érvekkel megspékelt eszmefuttatásokkal tökéletesen megértjük egymást.

Ő magyaráz és mesél, én hallgatom, szívom magamba minden szavát. Éber szemmel követem, minden gesztusát figyelem. Végtelen mosolyommal köszönöm meg törődését és tanításait, és közben fülsiketítő kurjantásokkal, vagy a már létező kettő és fél fogam közt kipréselt halk féligennel és félértelmes hangokkal próbálok dialógust teremteni. Teszem hozzá: sikerrel.

Nem tudja a bálna...

Mi viszont tudatában vagyunk annak, hogy milyen jó a málna, ezért zabáltuk is rendesen, addig, amíg egyetlen sem maradt a bokrokon. 

Aztán következett a meggy, amit a speciel számunkra meghagyott ágról Nóra papája gondosan leszüretelt. Vajon a bálna tudja, hogy a meggy sem piskóta? 

Barátságnál több

Madarat tolláról, embert barátjáról! Az életben igencsak ritkán - és keveseknek - adatik meg az, hogy a sors olyan embereket vezéreljen az útjukba, akikkel kapcsolatban a barát megnevezés túlságosan kevés az emberi kapcsolat valós értékeinek meghatározásához. Ilyen szempontból mi szerencséseknek mondhatjuk magunkat, hisz van egy-két olyan majd minden generációt átfogó családi barátunk, akiknél az érzelmi mérlegnyelv jócskán a családi irány felé billen.

Cifra palota

Abban a (vasbeton)palotában, ahol egy perpetuum mosolygó, csillagszemű kisbaba tartózkodik, aki ráadásul még kislány is, cifraságból nem lehet és nincs is hiány. Lehet-e ezt tovább fokozni? Naná, hogy lehet!

Mégpedig úgy, hogy a sok nevetés és fogínyvillantás után egy nem-akarok-elaludni-sírásszessziót is beiktatunk a napi programba, aminek az lesz a következménye, hogy Anya rábízza a ringatást Apára a hintára, azaz megpróbálja azt az illúziót kelteni bennem, hogy nem kell még lefeküdnöm akkor, amikor a bátyám még vígan vihorászhat játékai forgatagában. A kép akkor lesz teljes, ha mindezt megcifrázzuk egy aribari gyerekdallal:

Nesze neked, szülinapi meglepi! (Gyerekszáj)

Egyik délután, amikor Anya az erkélyen szöszmötölt, Apa kileste az alkalmat és gyerekesen csillogó huncutsággal a szemében, sejtelmesen suttogva aszongya nekem:

Van egy jó kis gitárom

Van egy jó kis gitárom,
A hangját én úgy imádom,
Egész nap, ha tehetném,
A hangszeremet pengetném.

Mosolycsokor

"Nem áll szándékomban siettetni az időt. Tudom, hogy az igazi születésnapot a teljes év leteltével ünnepeljük, de engedjétek meg nekem, hogy elfújjak egy ½ gyertyát"- írta be jelen naplóba az én kedves bátyám, mikor kurta-farknyi élete féléves mérföldkövéhez kúszott-mászott. Most rajtam a sor, hogy kijelentsem, bár még előttem az élet, már a hátam mögött is van vajmi kevés, mégis számottevő belőle. Igaz egy napot késtem a bejegyzéssel, de ennyi egy nőnek megengedett, nemde? 40 esztendős koromra gyakorlok, amikor némi tétovázás és hebegés-habogás után az "Ön hány éves?" kérdésre huszonvalahánnyal válaszolok.

Kettő pont nyolc

Egyik sétánk alkalmával Anya egy régi szomszédjával és gyerek-lánykori barátnőjével találkoztunk a parkban. Akárcsak mi, Réka és férje, Szabi is a váratlanul sercegve nyakunkra sülő kora nyári forró napkitörés elől menekültek az Erzsébet park fakoronáinak virágos árnyékába. Mi hárman, ők hárman párban: hamarosan ők is szülők lesznek.

Fotók: Szabó Szabolcs

Míg a lányok fergeteges traccspartit rendeztek, addig én egy kicsit bokrásztam, bogarásztam és szöszmötöltem, Szabi pedig vakút villogatott. Annak apropóján, hogy ma 2,8 évet töltök, Nektek is megmutatom munkájának eredményét, az aktuális favorit fotósorozatot. Voilà!

220 felett...

Elismerem, még nem száguldoztam ilyen hajlobogtató sebességgel, mint ahogy a Neoton pereputty sem; a família tagjai csak hencegnek, vizet prédikálnak: valójában arról dalolnak, hogy még 220 évesen is haknizni fognak svéd popkollégáikat majmoló szerzeményeikkel. "Cirkuszt a pénzért..."

What a Difference a Year Makes! Akkor és most

Tavalyi látogatásunk a kökösi határban természetellenesen lefektetett Natura Porban, izé... Parkban hagyományteremtő volt: idén is ott majálisoztunk, és idén is volt agyvízforraló kánikula, földes por és poros föld, és volt fogadalom, hogy többet oda nem megyünk...

Való igaz, nem sok jobbulást-javulást észleltem a játszótér, a házikók és a létesítmények állapotán, sőt az idő és a tél csikorgó vasfoga talán még meg is sokszorozta a szemnek kevésbé tetszetős vásott, kopott, foszlott és tört nyomokat, viszont az apróbb-nagyobb szépséghibáktól eltekintve, én élveztem a kiruccanást, annál is inkább, mert ezúttal Vikike nemcsak fültanúként, Anya pocijában, hanem szemtanúként is jelen volt.

Író-olvasó találkozó

Egyik kedvenc könyvem a téli ünnepek világát, hangulatát és hagyományait versbe és mesébe öntő, "Csillagporos varázslatok" című bűbájos bűvölet. Az "Elalvás előtti alkudozó" nálunk kötelező olvasmány - kitaláltátok - elalvás előtt, amikor az olvasás mellett ujjainkkal görbítünk és kerekítünk sármányokat, szivárványt, tavacskát és gyöngyházfényű halacskát. Egy másik favorit a "Tésztagyúró mondóka", amit már könyv nélkül is elmondok, ha kell, ha nem, de amikor kell, akkor inkább nem.

Aszongya a mondás, az élet útjai kifürkészhetetlenek. Képzeljétek, kedvenc versikéim szerzője nem más, mint Réka keresztmamám édesapja, Mészely József.

Mosolyra nyíló virág

Az elmúlt hetekben annyiszor hallottam már az "Itt a tavasz!" ténymegállapító örömfelkiáltást, hogy szinte már kínosnak is érzem leírni, de hát megérkezett, ez tagadhatatlan, sőt annyira igaz, hogy már el is távozott, hisz a napsugarak hatására bekövetkezett instant virágzás és az ezt követő káprázatos sziromhavazás, no meg a közel 30 fokos meleg testvérek között is inkább a nyár, mint a tavasz velejárói.

Ha már testvérekről és virágokról beszéltem, hadd mutassak Nektek pár remek fotót egy igen ritka, védett és felbecsülhetetlen értékű Virágról, a neve: Viktória.

Zsanna-manna

Virtuális fotóalbumaink egyikét lapozva jutott eszembe e sztori, és bár nem zsír-új, elmesélem Nektek. Amikor Vikike betegsége kis családunk női ágát néhány napra kórházba kényszerítette, Apával ketten vezettük a háztartást. Teszem hozzá: kifogástalanul.

Természetesen segítségben is volt részünk, és most az alkalmat kihasználva meg is köszönném a családomnak, zenésztársaimnak, a kiadónak, a producernek és Istennek... várj csak!, ez nem a Grammy-gála, szóval köszönet a család minden tagjának, akik önzetlenül álltak az ügyünk mellé.

Beszarás

Nem is annyira a hitetlenkedők, mint amennyire a "hihetetlenkedők" kedvéért mutatnám meg betűismereti és -összeolvasási készsége(i)m immár megkérdőjelezhetetlen bizonyítékát.

Bár beleadtam tudásom legjavát, elismerem, volt ahol kissé melléolvastam, volt ahol alá- vagy fölé-, olyan is volt, hogy egy vagy két oldallal korábban vizualizáltam egy-egy mondókát, de összességében nincs mibe belekötni. Apró hibáimnak, mi több, enyhe szorongásomnak az okát a slusszpoénban fedem fel.

Képriport: látogatóban Nóránál és Lillánál

Rendhagyóra sikeredett a tegnapi déli sétánk. Végre! Imádunk a városban és a parkban lófrálni, az otthon-belváros útvonalon található összes játszóteret sem adnánk oda semmiért, viszont kell néha a helyszín- és környezetváltás, egy kis vérfrissítés mindig jól jön.

A még félénken ébredező tavasz ringatásában Nóra és Lilla zöldellő udvara, és saját, személyre szabott játszótere a megfelelő helyszín volt arra, hogy az időjárás miatt kissé szomorkás hangulatú vasárnapot kellőképpen felvidítsa, jócskán javítva mindannyiunk kedélyállapotán. Beszéljenek tovább a képek!

Mesés varázspálca

A tegnapi billentyűzetbillegetésem sikerén felbuzdulva, ma ismét jelentkezem: ezúttal a copy-paste funkciót próbálom ki; úgy hallottam, hogy ezen egyszerű, kétlépéses ujjmozzanat segítségével egyesek egész szép, doktori címmel felvértezett karriert futottak be.  

Egy nagyon szép, szülőknek és gyermekeiknek egyaránt tanulságos idézetre bukkantam, ezt szeretném megosztani Veletek, egy pár fotó kíséretében, abban reménykedve, hogy ugyanez dukál arra az esetre is, ha a mesét nem szülő, hanem tesó olvassa.

VikiLeaks

Rettenetes fáziskésésben vagyunk! Annyi beszámolni valónk van, lenne, hogy Dunát rekeszthetnénk velük. Kifogásunk, mentségünk is van, lenne arra, hogy  - immár jó ideje  - miért nem hozakodtunk elő újdonságokkal, de nem akarunk mentegetőzni, vagy kibújni a felelősség alól, elvégre egy napló úgy napló, ha napirenden ír bele az ember. Igen ám, de emberkék terveznek, víruskák végeznek... No, de micsoda szemtelenség, hogy be sem mutatkozok Nektek, csak fecsegek, mint locsi-fecsi Viki?! A nevem Viktória, Kerekes Viktória, mától kezdve bátyuskám fémjelezte napló társszerzője leszek. Hurrá!

Megtanultam olvasni

Tisztában vagyok azzal, hogy a nézők, olvasók türelmi ideje és figyelmi határa általában (videók esetében) legtovább egy percig tart; ennek ellenére most egy hosszabb kisfilmet mutatok Nektek, nem egyébért, de szerintem Ti sem tudnátok egy percen belül kiolvasni egy könyvet. A címben tett állítás persze enyhe túlzás, ugyanis még nem birtoklom teljesen a betűk ismeretét, többszöri olvasás után azonban sikerült szóról-szóra memorizálnom Maszat egy teljes napját, amit Sári és az állatok társaságában, Aliz tanyáján töltött. És ez már valami.

Ez egy rossz nap volt

Vontam le a konklúziót hétfőn este, pedig még nem ért véget a nap; hátra volt a meseolvasás, ám Apa minden igyekezete, remek előadókészsége, a mesék fantáziavilágának színes, festői tájai és bájos szereplői sem tudták feledtetni a szomorú tényt, hogy meghatározatlan ideig Vikike és Anya nélkül kell boldogulnunk. Tudom, ez egy kicsit egoistán hangzik, mert úgy tűnik ki belőle, mintha én lennék a (jobban) szenvedő alany, pedig nem így van.

Emberek és nők

Van egy jó szokásom, amit számomra érthetetlen okokból Szüleim rossznak minősítenek, éspedig: evés közben rajfilmeket, mesefilmeket, mondókákat és gyerekdalokat, valamint rockkoncerteket nézek, hallgatok.

No, nem azért, mert rossz a kaja, és valamivel el kell vonnom a figyelmemet a terítékről, mégis a figyelemmel kapcsolatos: koromból adódóan türelmetlen vagyok, és legyen bármilyen hihetetlenül finom és nyálcsorgató Anya főzte, egymagában nem elegendő ahhoz, hogy székhez, asztalhoz szögezzen 15-20 percig.

Ebből felnőttkorra evés közbeni újságolvasás lesz, feltéve, ha fennmarad addigra a "print".

Helyzetképek

"A testvéri szív színtiszta gyémánt, gyöngédsége határtalan!" Honoré de Balzac

Vikike érkezésével merőben megváltoztak a mindennapjaim. Már semmi sem a régi! Azzal semmi bajom nincs, hogy Szüleim rám irányuló figyelme azóta megoszlik kettőnk között: Anya és Apa komoly tartalékkal rendelkezhetnek, mert én egyáltalán nem érzem úgy, hogy horribile dictu!, háttérbe szorultam volna. A mi családunk nem a Red Bull vagy a Ferrari csapata, ahol a versenyzők egyikét egyértelműen másodhegedűsi posztba szerződik. Nincs kispad és nincsenek pótjátékosok.

Nálunk mindenki prímás, mindenki egyformán fontos, egyformán éhes és édes, álmos és bájos, játékos, durcás-dacos, huncut és gyerekesen gengszter, a mi családunk egy két Napos Naprendszer.

Mi a helyzet Vikike?

Felnézek

Életének utolsó éveiben tanultam csak meg édesapámat megölelni. Nyolcéves koromban - mint annyi más fiú - abbahagytam édesapám ölelgetését. "Férfias" akartam lenni. Húsz évig tartott, mire rájöttem: az igazi férfiak ki tudják mutatni érzéseiket. Andrew Matthews

Pislákoló gyertyafény

Második felvonásához érkezett tévés szerepléseim sora. Az elsőhöz hasonlóan ebben sem jutottam szöveges szerephez, de nem is ez a fontos. Úgy gondoljuk - azért a többes szám, mert az egész család nevében beszélek -, hogy a képen látható néma gesztus mélyebb üzenetet hordoz, mint bármiféle hangzatos, cifra szófecsérlés.

Aludj el szépen, kis Viki

A minap Anya felkérésére abban a megtisztelő és örömteli megbízatásban volt részem, hogy Vikike biztonságát vigyázzam, és közben szórakoztassam is. Én viszont arra gondoltam, hogy Anya bizalmát avval hálálom meg, hogy mindemellett el is altatom a húgicámat. Altatási módszernek a meseolvasást választottam, zenei kísérettel. Viki perceken belül mély álomba zuhant. 

Meseolvasás zenei kísérettel.

Tartalomjegyzék, lista és egyebek

Hangszerboltban

-Látod, Apa, ott vannak a hegedűk?

-Én egy hegedűt sem látok, Mackó!

-De, ott vannak! Nem látod?

-Nem...

-Ne butáskodj, Apa!

Bili 1. Székrekedés

Elég fura lehetett az ábrázatom bilizés közben, mert:

-Jön a kaka, Mókus?

-Igen, Anya, de nem tudom kinyomni...

Anya és lánya

Beney Zsuzsa: Anya dúdolja
Azt kérdezed tőlem, hogyan vártalak?

1 kérdés többet ér 100 keresésnél

Anya, nem láttad a fából faragott pengetőmet?

Én nem!

Hunika! Hová tűnt a fa alól a télapó-mézeskalács? Megetted?
Válaszom a címben.